Az úgy volt, hogy kb. 9 évvel ezelőtt addig könyörögtem a nagynénémnek, míg végül nekem adta ennek a rongybabának a már akkor is elég idős testét. Hogy hol hagyta el szegény a fejét, és mikor, azt már senki nem tudja. Nekem 9 évvel ezelőtt eltökélt szándékom volt, hogy már pedig készítek neki egy új fejet. Emese akkor volt kb. 6 hónapos és én igen erősen úgy gondoltam, hogy az én gyerekem/gyerekeim csakis saját készítésű játékokkal fognak játszani örök életükben, és semmilyen mesterséges lényt, műanyag babát, vagy bármi más ördögi eszköz soha nem kerülhet a kezükbe, de még a közelükbe sem! Na, ez a hozzáállásom azóta azért enyhült. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy-hát hogy is mondjam-nem vagyok/voltam olyan serény játékkészítő, mint ahogyan azt gondoltam volt magamról hajdanán. Így történhetett, hogy ez a szegény fejvesztett rongybaba is 9 évet kellett, hogy várjon egy új fejre, egyik költözés után a másikat kuporogva végig ilyen-olyan papírdobozok alján. De kitartásáért megkapta megérdemelt jutalmát, mert nemrégiben elkészültem az új fejével. Igaz, hogy nem Emese kapta, hanem azóta már a harmadikként napvilágot látott leánykámé, Julcsié lett, de fő a végeredmény, és újra van valaki, akit ez a régi rongybaba boldoggá tesz. Utólag haragszom is magamra, mert a fej elkészítése nem tartott tovább 2 óránál, de valahogy soha nem jött az ihlet. Hogy milyen legyen...
Hát most rám mosolyogtak a fejvarrók múzsái, és megszületett a régi-új rongybaba. :)
Íme, itt van Kamilla-mert hogy a lányok így nevezték el:
Úgy döntöttünk, hogy készítünk neki egy kis tarisznya-táskát, amiben azóta is egy gesztenyét cipel Julcsi jóvoltából. :) A táska filcből készült, amire filcből varrtam egy pillangót és Bogi sodrásos technikával készített hozzá pántot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése