2011. október 6., csütörtök

Csipkés falikép és hímzett párna színesben

Furcsa vagyok. Vannak időszakok, mikor az egészen harsányan színes dolgokat szeretem (falon, takaró, párnák, kiegészítők, stb.) és aztán pedig egy csapásra elmúlik ez és szeretném, ha minden fehér és natúr lenne körülöttem. Más is így van? Ez normális? Én egyfolytában változtatok valamin itthon. A színén, a hangulatán.... általában csak apró dolgokon, de azt hiszem ennek csak anyagi oka van.... :) Még szerencse. Különben havonta más kanapénk és konyhabútorunk lenne....
Mindig is vonzódtam a régi dolgokhoz. Régi bútorokhoz, hímzett, horgolt szépségekhez, szőttesekhez, de valahogy a modern dolgok, tárgyak, színes textilek is vonzzanak. Szeretném, ha valahogy a kettő egyszerre lehetne körülöttem, de tapasztalataim szerint nem olyan könnyű a kettőt harmonikusan összepárosítani. Vagy a csipke nem illik a bútorokhoz, vagy a párnahuzat a szőnyeghez....stb. Nagyban megnehezíti a dolgomat, hogy a jelenlegi bútoraink mind-mind az előző lakásból hozottak és egyiket sem mi választottuk, vásároltuk. Egyáltalán nem ilyen hangulatú, formájú, anyagú, színű bútoraink lennének, ha rajtam múlna.... :) De hát ezek vannak, nagyon sok pénzbe kerülne ezen változtatni, és egy teljes lakásberendezést lecserélni, úgyhogy próbáltam a meglévőket olyan hangulatúvá tenni, hogy az otthonos legyen a számomra és jól érezzem velük magam.
Mikor végre beköltöztünk ide, akkor nagyon felszabadultak voltunk és boldogok, hogy saját lakásunk van. Valószínűleg ez motivált arra, hogy ilyen színes legyen a kanapénk és környéke:
Ilyen hangulatú volt beköltözésünkkor a kanapé a színes faliképpel.
Érdemes a falon lévő nagyon színes képet megfigyelni, hiszen főként ő az, aki nagyot változik a poszt alatt.... :) 
Ezt a képet én készítettem első fellelkesedésemben, mikor már össze volt rakva a konyha és a kanapé.
Aztán teltek a hetek és én egyre inkább éreztem, hogy nyomaszt ez a sok harsány szín. Hónapok jöttek és mentek, voltak olyan időszakaim, amikor egyenesen mindent fehérre akartam festeni, áthúzni, letakarni, de aztán rájöttem, hogy a csupa fehér nem lenne a sajátom. Én tényleg szeretem a színeket. :) De hogyan tudnék ilyen színkavalkádba a nagymama csipkéiből, vagy hímzésekből becsempészni párat úgy, hogy az ne legyen zavaros? Sokáig kerülgettem, rakosgattam a gyönyörű csipkéket és kerestem az igazi hímzett párnát, míg egyszer csak az Ikeában találtam egy aranyos párnahuzatot, amin egyszerű, száröltéssel hímzett motívumok voltak. Egyből éreztem, hogy ez kell nekem.... :) Annyira megihletődtem tőle, hogy gyorsan elkészítettem a kistestvérét is, akivel nagyon jóban vannak. Száröltéssel hímeztem rá is egyszerű mintákat.
Íme itt vannak ők:
A zöld az Ikeában vásárolt huzat, a kis sárgás meg az én művem
Kicseréltem a zöld takarót egy szürkére, de még mindig zavart, hogy a színes falikép egyre inkább nem illik bele a képbe, úgyhogy egyik nap nekiláttam, hogy kezdjek vele valamit. Mindenképp szerettem volna a féltve őrzött régi csipkéket valahol látni minden nap, mert jó érzés rájuk nézni, így azt gondoltam, hogy azokkal kezdek valamit. Először meghagytam a kép osztását és az 5 kis ablakba raktam egy-egy kicsi, kerek csipketerítőt, de nem hagytam a keretét narancssárgán, hanem lefestettem csontfehérre és minden keret köré feketével mintákat rajzoltam. Hát a végeredmény egyáltalán nem tetszett. Egy cseppet sem illett a mi kanapénk fölé... A csipkék kilógtak a keretből, a fekete minták pedig rendetlennek mutatták az összképet. Minden volt, csak szép és harmonikus nem. Eléggé elkeseredtem. De aztán gondoltam egyet, kiszedtem a kép eredeti, 5 részes osztó kartonját, leraktam a képkeretet, beletettem a borító üveget, erre pedig rápakoltam a kiválasztott csipkéket, így:
Aztán a csipkékre óvatosan ráterítettem azokat a filclapokat, amiket a kanapé egyéb textiljeinek színvilága lapján válogattam ki:


Ezután már csak ráraktam a hátlapot, megfordítottam, nagyon tetszett úgyhogy felraktam a helyére.
Íme:


Most is színes, de mégis más a hangulata. És a csipkék?... Imádom őket! Gyönyörűek! :)
Egyébként a virágos párnát is én varrtam. Szeretem ezt az anyagot! A hátoldala egyszínű sötétkék. A hatalmas földre rakós párnákat és a fekete műbőr babzsákos párnát még Zoli anyukája varrta. Ezek is jöttek velünk az előző lakásból és nagyon jó szolgálatot tesznek most itt, mert nagyon kicsi a hely és sokan vagyunk! :) Lehet, hogy egyszer majd nekiállok és varrok nekik másik huzatot....valami színeset.... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése