Mindig is vonzódtam a régi dolgokhoz. Régi bútorokhoz, hímzett, horgolt szépségekhez, szőttesekhez, de valahogy a modern dolgok, tárgyak, színes textilek is vonzzanak. Szeretném, ha valahogy a kettő egyszerre lehetne körülöttem, de tapasztalataim szerint nem olyan könnyű a kettőt harmonikusan összepárosítani. Vagy a csipke nem illik a bútorokhoz, vagy a párnahuzat a szőnyeghez....stb. Nagyban megnehezíti a dolgomat, hogy a jelenlegi bútoraink mind-mind az előző lakásból hozottak és egyiket sem mi választottuk, vásároltuk. Egyáltalán nem ilyen hangulatú, formájú, anyagú, színű bútoraink lennének, ha rajtam múlna.... :) De hát ezek vannak, nagyon sok pénzbe kerülne ezen változtatni, és egy teljes lakásberendezést lecserélni, úgyhogy próbáltam a meglévőket olyan hangulatúvá tenni, hogy az otthonos legyen a számomra és jól érezzem velük magam.
Mikor végre beköltöztünk ide, akkor nagyon felszabadultak voltunk és boldogok, hogy saját lakásunk van. Valószínűleg ez motivált arra, hogy ilyen színes legyen a kanapénk és környéke:
Ilyen hangulatú volt beköltözésünkkor a kanapé a színes faliképpel. |
Érdemes a falon lévő nagyon színes képet megfigyelni, hiszen főként ő az, aki nagyot változik a poszt alatt.... :)
Ezt a képet én készítettem első fellelkesedésemben, mikor már össze volt rakva a konyha és a kanapé.
Aztán teltek a hetek és én egyre inkább éreztem, hogy nyomaszt ez a sok harsány szín. Hónapok jöttek és mentek, voltak olyan időszakaim, amikor egyenesen mindent fehérre akartam festeni, áthúzni, letakarni, de aztán rájöttem, hogy a csupa fehér nem lenne a sajátom. Én tényleg szeretem a színeket. :) De hogyan tudnék ilyen színkavalkádba a nagymama csipkéiből, vagy hímzésekből becsempészni párat úgy, hogy az ne legyen zavaros? Sokáig kerülgettem, rakosgattam a gyönyörű csipkéket és kerestem az igazi hímzett párnát, míg egyszer csak az Ikeában találtam egy aranyos párnahuzatot, amin egyszerű, száröltéssel hímzett motívumok voltak. Egyből éreztem, hogy ez kell nekem.... :) Annyira megihletődtem tőle, hogy gyorsan elkészítettem a kistestvérét is, akivel nagyon jóban vannak. Száröltéssel hímeztem rá is egyszerű mintákat.
Íme itt vannak ők:
A zöld az Ikeában vásárolt huzat, a kis sárgás meg az én művem |
Kicseréltem a zöld takarót egy szürkére, de még mindig zavart, hogy a színes falikép egyre inkább nem illik bele a képbe, úgyhogy egyik nap nekiláttam, hogy kezdjek vele valamit. Mindenképp szerettem volna a féltve őrzött régi csipkéket valahol látni minden nap, mert jó érzés rájuk nézni, így azt gondoltam, hogy azokkal kezdek valamit. Először meghagytam a kép osztását és az 5 kis ablakba raktam egy-egy kicsi, kerek csipketerítőt, de nem hagytam a keretét narancssárgán, hanem lefestettem csontfehérre és minden keret köré feketével mintákat rajzoltam. Hát a végeredmény egyáltalán nem tetszett. Egy cseppet sem illett a mi kanapénk fölé... A csipkék kilógtak a keretből, a fekete minták pedig rendetlennek mutatták az összképet. Minden volt, csak szép és harmonikus nem. Eléggé elkeseredtem. De aztán gondoltam egyet, kiszedtem a kép eredeti, 5 részes osztó kartonját, leraktam a képkeretet, beletettem a borító üveget, erre pedig rápakoltam a kiválasztott csipkéket, így:
Aztán a csipkékre óvatosan ráterítettem azokat a filclapokat, amiket a kanapé egyéb textiljeinek színvilága lapján válogattam ki:
Ezután már csak ráraktam a hátlapot, megfordítottam, nagyon tetszett úgyhogy felraktam a helyére.
Íme:
Most is színes, de mégis más a hangulata. És a csipkék?... Imádom őket! Gyönyörűek! :)
Egyébként a virágos párnát is én varrtam. Szeretem ezt az anyagot! A hátoldala egyszínű sötétkék. A hatalmas földre rakós párnákat és a fekete műbőr babzsákos párnát még Zoli anyukája varrta. Ezek is jöttek velünk az előző lakásból és nagyon jó szolgálatot tesznek most itt, mert nagyon kicsi a hely és sokan vagyunk! :) Lehet, hogy egyszer majd nekiállok és varrok nekik másik huzatot....valami színeset.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése