2011. október 7., péntek

Wcpapír-guriga-baglyok

Tegnap este kicsit unatkoztunk. Olyan korán sötétedik már....
Van egy csomó wcpapír-gurigánk. Mindig gyűjtögetem őket egy zacskóba, hátha jók lesznek valamire (sajnos elég sok dologgal vagyok így, pl.: üvegek, konzervdobozok, stb. ), aztán rendszerint az szokott lenni a dolog vége, hogy ha már nagyon sok van belőlük, akkor elvisszük a szelektív hulladékgyűjtőbe.
Tegnap este viszont felhasználtunk néhányat. Hirtelen jött ötlet volt....
Nagyon szeretem a baglyokat. Minden színben, formában, stílusban, mindenhol. Most nagy divat is a bagoly motívum a lakberendezésben.
Szóval javasoltam a lányoknak, hogy készítsünk baglyokat.
Nagyon egyszerű volt, csak behajtottuk a guriga tetejét, aztán mindenki saját kedve szerint díszítette filctollal.
Ilyen aranyosak lettek:

Emese, Virág, Julcsi, Mama

2011. október 6., csütörtök

Csipkés falikép és hímzett párna színesben

Furcsa vagyok. Vannak időszakok, mikor az egészen harsányan színes dolgokat szeretem (falon, takaró, párnák, kiegészítők, stb.) és aztán pedig egy csapásra elmúlik ez és szeretném, ha minden fehér és natúr lenne körülöttem. Más is így van? Ez normális? Én egyfolytában változtatok valamin itthon. A színén, a hangulatán.... általában csak apró dolgokon, de azt hiszem ennek csak anyagi oka van.... :) Még szerencse. Különben havonta más kanapénk és konyhabútorunk lenne....
Mindig is vonzódtam a régi dolgokhoz. Régi bútorokhoz, hímzett, horgolt szépségekhez, szőttesekhez, de valahogy a modern dolgok, tárgyak, színes textilek is vonzzanak. Szeretném, ha valahogy a kettő egyszerre lehetne körülöttem, de tapasztalataim szerint nem olyan könnyű a kettőt harmonikusan összepárosítani. Vagy a csipke nem illik a bútorokhoz, vagy a párnahuzat a szőnyeghez....stb. Nagyban megnehezíti a dolgomat, hogy a jelenlegi bútoraink mind-mind az előző lakásból hozottak és egyiket sem mi választottuk, vásároltuk. Egyáltalán nem ilyen hangulatú, formájú, anyagú, színű bútoraink lennének, ha rajtam múlna.... :) De hát ezek vannak, nagyon sok pénzbe kerülne ezen változtatni, és egy teljes lakásberendezést lecserélni, úgyhogy próbáltam a meglévőket olyan hangulatúvá tenni, hogy az otthonos legyen a számomra és jól érezzem velük magam.
Mikor végre beköltöztünk ide, akkor nagyon felszabadultak voltunk és boldogok, hogy saját lakásunk van. Valószínűleg ez motivált arra, hogy ilyen színes legyen a kanapénk és környéke:
Ilyen hangulatú volt beköltözésünkkor a kanapé a színes faliképpel.
Érdemes a falon lévő nagyon színes képet megfigyelni, hiszen főként ő az, aki nagyot változik a poszt alatt.... :) 
Ezt a képet én készítettem első fellelkesedésemben, mikor már össze volt rakva a konyha és a kanapé.
Aztán teltek a hetek és én egyre inkább éreztem, hogy nyomaszt ez a sok harsány szín. Hónapok jöttek és mentek, voltak olyan időszakaim, amikor egyenesen mindent fehérre akartam festeni, áthúzni, letakarni, de aztán rájöttem, hogy a csupa fehér nem lenne a sajátom. Én tényleg szeretem a színeket. :) De hogyan tudnék ilyen színkavalkádba a nagymama csipkéiből, vagy hímzésekből becsempészni párat úgy, hogy az ne legyen zavaros? Sokáig kerülgettem, rakosgattam a gyönyörű csipkéket és kerestem az igazi hímzett párnát, míg egyszer csak az Ikeában találtam egy aranyos párnahuzatot, amin egyszerű, száröltéssel hímzett motívumok voltak. Egyből éreztem, hogy ez kell nekem.... :) Annyira megihletődtem tőle, hogy gyorsan elkészítettem a kistestvérét is, akivel nagyon jóban vannak. Száröltéssel hímeztem rá is egyszerű mintákat.
Íme itt vannak ők:
A zöld az Ikeában vásárolt huzat, a kis sárgás meg az én művem
Kicseréltem a zöld takarót egy szürkére, de még mindig zavart, hogy a színes falikép egyre inkább nem illik bele a képbe, úgyhogy egyik nap nekiláttam, hogy kezdjek vele valamit. Mindenképp szerettem volna a féltve őrzött régi csipkéket valahol látni minden nap, mert jó érzés rájuk nézni, így azt gondoltam, hogy azokkal kezdek valamit. Először meghagytam a kép osztását és az 5 kis ablakba raktam egy-egy kicsi, kerek csipketerítőt, de nem hagytam a keretét narancssárgán, hanem lefestettem csontfehérre és minden keret köré feketével mintákat rajzoltam. Hát a végeredmény egyáltalán nem tetszett. Egy cseppet sem illett a mi kanapénk fölé... A csipkék kilógtak a keretből, a fekete minták pedig rendetlennek mutatták az összképet. Minden volt, csak szép és harmonikus nem. Eléggé elkeseredtem. De aztán gondoltam egyet, kiszedtem a kép eredeti, 5 részes osztó kartonját, leraktam a képkeretet, beletettem a borító üveget, erre pedig rápakoltam a kiválasztott csipkéket, így:
Aztán a csipkékre óvatosan ráterítettem azokat a filclapokat, amiket a kanapé egyéb textiljeinek színvilága lapján válogattam ki:


Ezután már csak ráraktam a hátlapot, megfordítottam, nagyon tetszett úgyhogy felraktam a helyére.
Íme:


Most is színes, de mégis más a hangulata. És a csipkék?... Imádom őket! Gyönyörűek! :)
Egyébként a virágos párnát is én varrtam. Szeretem ezt az anyagot! A hátoldala egyszínű sötétkék. A hatalmas földre rakós párnákat és a fekete műbőr babzsákos párnát még Zoli anyukája varrta. Ezek is jöttek velünk az előző lakásból és nagyon jó szolgálatot tesznek most itt, mert nagyon kicsi a hely és sokan vagyunk! :) Lehet, hogy egyszer majd nekiállok és varrok nekik másik huzatot....valami színeset.... :)

2011. október 5., szerda

Galériaépítés a gyerekszobába képekben

Nagyon kicsi ez a lakás ennyi embernek.... :) Kitaláltuk, hogy építünk a lányok szobájába egy szuper galériát, amivel megnöveljük a helyet. Ha ők odafenn alszanak, akkor nem foglal helyet az ágyuk a szobában. Nekifogtunk hát és megcsináltuk. :)
Köszönet érte Zoli barátainak, mert a galéria vázát a kezdetekkor ők segítettek Zolinak elkészíteni. Utána már könnyű dolgunk volt.... :)
Az általunk épített galéria előtt egy régi, 1996-os Ikeás galériaágy volt a lányok szobájában kicsit átalakítva. Pl. létra helyett ez a lépcsős tároló volt a feljáró. A két nagylány odafenn aludt együtt. A lépcső mellett két ruhásszekrény volt a térbe állítva, egymással szembe és párhuzamosan és ezeket egy, a mennyezetről lelógó függönnyel takartuk el. Olyan volt, mint egy gardrób.

Ez volt az eredeti, régi galériaágy
Már kész a váza a galériának, most már csak szépítgetni kell... :)

Az olcsóság kedvéért sajnos nem fából, csak osb lapból készült a "korlát" ablakokkal
Meg van a "fal" váza. Még mindig a fém összecsukható létrán járunk fel... :)
A csúnya osb lapot tapétával vontuk be.
Végre elkészült a feljáró is.
Kész lett-szép lett. :) Ablakkeretek készültek és kis táblák jelzik, hogy odafönn melyik birodalom kié.
Jó kis munka volt, de ez egyértelműen Zoli érdeme. Én csak kitaláltam, hogy mi hogyan és hol legyen, de ő dolgozott vele, hogy az meg is valósuljon. :)

Nagyon régi rongybaba új fejet kap :)

Az úgy volt, hogy kb. 9 évvel ezelőtt addig könyörögtem a nagynénémnek, míg végül nekem adta ennek a rongybabának a már akkor is elég idős testét. Hogy hol hagyta el szegény a fejét, és mikor, azt már senki nem tudja. Nekem 9 évvel ezelőtt eltökélt szándékom volt, hogy már pedig készítek neki egy új fejet. Emese akkor volt kb. 6 hónapos és én igen erősen úgy gondoltam, hogy az én gyerekem/gyerekeim csakis saját készítésű játékokkal fognak játszani örök életükben, és semmilyen mesterséges lényt, műanyag babát, vagy bármi más ördögi eszköz soha nem kerülhet a kezükbe, de még a közelükbe sem! Na, ez a hozzáállásom azóta azért enyhült. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy-hát hogy is mondjam-nem vagyok/voltam olyan serény játékkészítő, mint ahogyan azt gondoltam volt magamról hajdanán. Így történhetett, hogy ez a szegény fejvesztett rongybaba is 9 évet kellett, hogy várjon egy új fejre, egyik költözés után a másikat kuporogva végig ilyen-olyan papírdobozok alján. De kitartásáért megkapta megérdemelt jutalmát, mert nemrégiben elkészültem az új fejével. Igaz, hogy nem Emese kapta, hanem azóta már a harmadikként napvilágot látott leánykámé, Julcsié lett, de fő a végeredmény, és újra van valaki, akit ez a régi rongybaba boldoggá tesz. Utólag haragszom is magamra, mert a fej elkészítése nem tartott tovább 2 óránál, de valahogy soha nem jött az ihlet. Hogy milyen legyen...
Hát most rám mosolyogtak a fejvarrók múzsái, és megszületett a régi-új rongybaba. :)
Íme, itt van Kamilla-mert hogy a lányok így nevezték el:




Úgy döntöttünk, hogy készítünk neki egy kis tarisznya-táskát, amiben azóta is egy gesztenyét cipel Julcsi jóvoltából. :) A táska filcből készült, amire filcből varrtam egy pillangót és Bogi sodrásos technikával készített hozzá pántot. 








Postaláda

Nos, az történt, hogy a 4 lakásos társasházban, ahol élünk, a másik 3 lakás kapott új postaládát, mi pedig nem. Ezt számon kértük a közös képviselőn, aki nagylelkűen az orgonafa alá támasztott néhány nap múlva nekünk egy ütött-kopott, rozsdás, használt postaládát, amit nem tudom honnan szerzett, de gondolta nekünk ez is jó lesz, ezzel majd jól befogja a szánkat.... :) Hát én borzasztóan felháborodtam ezen. Hogy képzeli, hogy a másik három lakásnak csillivilli, vadiúj postaládája van, mi meg beérjük ezzel a lomtalanításból származó őslénnyel....Nem is értem....
Na, a dolognak az lett a vége, hogy Zoli úgy döntött, ő nem fog ezen balhézni (elég erősen konfliktuskerülő és belenyugvó, elfogadó a lelkem :) ) és kitalálta, hogy ő bizony felújítja ezt a csúnyaságot. Nagyon bánom, de a felújítás előtti állapotáról nem csináltunk fényképet, de higgyétek el, hogy tényleg katasztrófa volt.... :)
Zoli szétszedte darabokra, megcsiszolta, rozsdátlanította, lefestette kalapácslakkal több rétegben, én pedig díszítettem. :)))
A mintához először egy sablont készítettem:

Ezt a sablont raktam rá a lefestett és megszáradt postaláda elejére, és lefújtam fehér akril festékspray-vel.


A sablont eltávolítva láthatóvá vált a minta:

Egy kis fa táblácskát közben szintén lefújtam a fehér akril festékkel, ráírtam  a neveinket, lelakkoztam, Zoli pedig-miután megszáradt ez is-felcsavarozta a névtáblát a postaládára.
Ilyen lett:

Julcsi patchwork takarója 1. rész

Hát nekiálltam, hogy elkészítsem első patchwork munkámat.... Eddigi tapasztalataim alapján ez nagyon nagy munka, sokkal nagyobb,  mint gondoltam. Azt hiszem eltart majd egy ideig, míg elkészülök vele.... :) De azért megmutatom, hogy hol tartok most.
Először is kitaláltam, hogy 15cmX15cm-es négyzetekből fogom elkészíteni a takarót. Találtam itthon nagyon olcsón, még az Ikeában vásárolt különféle színű, de ugyanazon szövet anyagokat. Jó élénk színűek :)
Papíron megterveztem, hogy kb. mit is szeretnék, majd kiszabtam ennek megfelelően a négyzeteket. Már ez nem volt annyira egyszerű, és gyors, mint azt gondoltam.... :) A takaró rövidebbik oldala 8, hosszabbik oldala 12db négyzet.


Mikor meg volt az összes négyzet, akkor kiraktuk a nappaliban a takarót, és próbáltuk bejelölni rajta, hogy melyik négyzetre kerüljön valamilyen minta, és hogy az a minta mi is legyen pontosan. Úgy döntöttünk, hogy színes filcből készítünk a takaróra díszeket, levél, virág és szív applikációkat. Néhány négyzetet azóta kicserélgettünk, de valahogy így nézett ki. A papírzsebkendők jelölik a mintás négyzeteket. :)





A nagy tervezés megbeszélés és színkiválasztások után én megrajzoltam a levél-virág-szív mintákat a filc anyagokra, Bogi pedig kivágta őket.
Miután elkészültek a szép kis mintáink, a következő lépés az volt, hogy a tervrajz szerinti négyzetekre rávarrtam az adott mintát. A tervek szerint a takaró 6 db elemből fog összeállni és mindegyik elem 4X4db négyzetből áll, ami azt jelenti, hogy összesen 96db négyzetünk van. Először összevarrtam az első 4X4-es blokk első sorának elemeit, azaz egy 4db négyzetből álló csíkot kaptam. Ezután összevarrtam a blokk másik három ilyen csíkját is. Ez így néz ki:

Ne felejtse el senki, hogy minden anyagot be kell avatni szabás előtt, azaz ki kell mosni, mert az anyagok összemehetnek, megnyúlhatnak! Nagyon fontos az is, hogy minden varrás előtt ki kell vasalni az anyagot, mert nekem még így vannak elcsúszások a varrásokban...nem vagyok elég gyakorlott sajnos. Szóval ezeket a sorokat most szépen ki kell vasalni, hátoldalukon levasalni az összevarrt széleket, majd a tervrajznak megfelelően a sorokat egymáshoz kell varrni. 
Ha a sorokat összevarrtuk, akkor elkészültünk a már említett 6 darabunkból az 1. darab mintás oldalával. Ehhez a darabhoz kiszabtam egy azonos méretű darabot a vatelinből, amit bélésnek szántam és a világoskék flanel anyagból, ami pedig majd az egész takaró hátoldala lesz. A négyzetes felső részt összetűztem a vatelinnel és a flanellal és összevarrtam őket, de csak azon a két oldalán, ahol majd egy-egy másik 4X4-es blokkhoz fog csatlakozni. Azt a két oldalát, ami majd az elkészült takaró szélére fog esni, azt nyitva hagytam, mert terveim szerint akkor fogom majd végigvarrni, ha már mind a 6 db egyben lesz, hogy szép egyenletes legyen a széle. Lehet, hogy ezt igazából nem így csinálják a gyakorlott patchwork-ösök, de én mindig a saját fejem után megyek.... :)
Közben készítettem a lila színű négyzetekre citromsárga betűket, amiket ráapplikáltam a lila anyagra. Julcsi neve kész van. :)

És így néz ki a három réteg összevarrva:




Hát itt tart most a nagy takaró projekt. El kell készítenem még 4db ilyen 4X4 négyzetből álló blokkot, azután ezt a 6darabot összevarrni, a szélein visszahajtani a kék flanelt, levarrni és már kész is a gyönyörű, színes, modern patchwork takaró Julcsinak. :)
Ha kész lesz, akkor megmutatom..... :)

Homokvár és lakói

Ha már apa ilyen fantasztikus homokozót épített nekünk, akkor mindenképp  ki kellett próbálnunk, hogy mi lányok milyen homokvárat tudunk készíteni! Bár Julcsit elég nehéz volt rávenni, hogy ne akarjon mindent egyből lerombolni, de azért elkészült ez az épületkomplexum, amire nagyon büszkék voltunk.... :)

Persze elég szomorú lenne egy lakatlan homokvár, úgyhogy a lányok mindjárt készítettek lakókat is termésekből, növényekből, nevezetesen egy apa-anya-baba családot és egy szőke kis tündért, mert nálunk a tündérek abszolút elmaradhatatlanok.... :)

Tündér:
 Apa:
 Anya:

 Babácska:


Milyen egyszerűek és mégis milyen kedvesek, ugye? :)

2011. július 19., kedd

Emese kékfestős szoknyája

A lányokkal sokat járunk táncházba. Emese szeretett volna egy olyan szoknyát, ami kifejezetten ezekhez az alkalmakhoz illik, ezért varrtam neki kékfestő anyagból ezt a szoknyát. Az alján madeira csipke díszítés van, a derék-csípő részre pedig 3 sor gumit fűztem.
A hajában lévő pánt is saját készítésű.

2011. július 16., szombat

2011. július 14., csütörtök

Romantikus, nagyon nőcis táskát varrtunk az unokahúgommal

Unokahúgom, Bogi szerette volna meglepni az édesanyját egy jó kis táskával. A terv az volt, hogy kívül fehér, belül apró, pirosas virágmintás anyag, és elöl rajta pedig egy piros virág.
Hát nem egészem ilyen lett, de szerintem nagyon szép, és azt gondolom, hogy sikerült egy olyan ajándékot készíteni, ami abszolút illik tulajdonosához.
Íme:

2011. június 21., kedd

Kuglóf

Miután jól belejöttem a kenyérsütésbe, kedvet kaptam a kuglófhoz is. Sütöttem már régen is, de csak kevert tésztásat, szerettem volna kipróbálni az igazi, kelt kuglófot.
Receptem a következő:
500g liszt
kb. 2,5 dl langyos tej
kb. 5dkg olvadt, puha, de nem folyékony vaj, vagy margarin
csipet só
kb. 8dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
1 tojás sárgája
1 cs. instant élesztő
1 teáskanál kristálycukor
mazsola
kakaópor (nem cukrozott!)
Az élesztőt felfuttatom egy kis tejjel és a teáskanál kristálycukorral. A hozzávalókat beleraktam a kenyérsütő gépbe, elindítottam a csak tésztadagasztás programot (de ezt meg lehet csinálni könnyen kézzel is, csak én lusta voltam :) ). 30 perc alatt nagyon alaposan megdagasztja, majd hagytam 30 percig a gépben megkelni (a kelesztési idő a program szerint 1 óra hosszúságú, de elég a 30 perc kelesztés). Nagyon szépen feljött a tészta, kivettem, jól átgyúrtam kézzel, két részre osztottam. Az egyik felébe puha mazsolát lehet gyúrni (én nem tettem, mert nem volt itthon mazsola), a másik részébe pedig kakaóport kell beledolgozni. Utána ki kell mindkettőt nyújtani henger alakúra, mintha kígyót formáznánk gyurmából :) és szépen összesodorni a két tésztakígyót. A két végét ha összefogjuk, akkor egy szép barna-sárga tésztakoszorút kapunk. Ezt kell beletenni a margarinozott, lisztezett kuglófformába. Olyanba, aminek a közepén van ilyen felálló rész, amitől a kuglófunk lukas lesz a közepén. Na, nekem sajnos nincs ilyenem, de leleményes vagyok, ezért azt találtam ki, hogy kikentem, liszteztem egy kerek tortaformát belülről és egy üres konzervdobozt kívülről(nagyobb méretű, talán ananászos :) ), a tésztakoszorút belefektettem a tortaformába, a koszorú közepébe beleállítottam a konzervdobozt, hogy a tészta ne tudjon befelé "folyni" kelés és sütés közben és ezáltal szép magas legyen majd a kuglófom. Kb. 1 órát kelesztettem, nagyon szépen megkelt, feljött egészen a tortaforma tetejéig. Megkentem a tetejét a tojás fehérjével és nagyon forróra előmelegített sütőbe tettem kb. 10 percre, míg megpirult a teteje, ezután csökkentettem a sütő hőmérsékletét 100 fokra és sütöttem még kb. 20-25 percig. Félidőnél kivettem a közepéből a konzervdobozt.
Nem teljesen kuglóf formájú, inkább koszorú, de nagyon finom lett!